Gerda két klub között

Gerda próbálta leplezni állapotát, tavaszig egészen jól boldogult, minden reggel magára öltötte a fél ruhásszekrényt, és lehetőleg egész nap lehajtott fejjel mászkált, hogy a tokája nagyobbnak tűnjön. Így is megkérdezte egyik nap a minden lében kanál szomszédasszony, hogy - Te Gerda, biztosan megetted a tegnapra kirendelt tíz adag csülkös pacalt?!- húzta össze sunyi szemeit, és vizslatta őt tetőtől talpig, tisztára leizzadt, ami már csak azért sem előnyös, mert a vízveszteség is pár deka súlycsökkenéssel jár, amit ő végképp nem engedhetne meg magának jelen helyzetében. Gerda egyre gondterheltebb lett, egyre nehezebben varázsolt élvezetet az arcára, miközben befalta a napi menüt, tegnap öt kg sonkát két liter majonézzel a húsvét tiszteletére. A lelke mélyén már tudta, hogy elveszett, hamarosan kizárják a klubból, és megint egyedül marad, kirekesztik, még ezt sem tudja rendesen csinálni. Húsvét után egy héttel végül bekövetkezett, megkapta a levelet a másnapi tárgyalásról, ahol döntenek a sorsáról. A levélből az is kiderült, hogy a rohadék szomszédasszony jelentette fel, pedig annyira igyekezett halkan tekerni a szobabiciklit, bár lehet, hogy a lihegés buktatta le. A tárgyalás után rezignáltan vette tudomásul, hogy megint átkerült. Futópadon ébredt, már oda volt készítve az aznapi zellerturmix is a jobb kezéhez, szívószállal, hogy nehogy leöntse magát futás közben. Miközben két lihegés között ivott egy-egy kortyot, tudta, hogy egy hónap múlva újra eladja magát a szénhidrát terjesztőnek.