Genovéva és a szoknya

Genovéva teljesen ledermedt a kirakat előtt, nem mozdult, akárhogy is húztuk a karját, aztán a copfját, nem használt itt semmi. Transzba esett a piros pörgős szoknya láttán, hát ez kész, végül megvettük, mert valószínűleg odakötött volna a bolt elé. Innentől nem volt megállás, a piros pörgős szoknya minden héten előkerült, ha tehette volna, minden nap azt vette volna fel. Nem tudta, miben rejlik a varázslat, nem is firtatta, neki elég volt csak az, hogy létezik. Aznap, mikor a szoknya volt rajta, Genovévát mindenki szerette, mindenki vele akart játszani, jó jegyet kapott a feleletére, még a kutyák sem ugatták meg a kerítés mögül, és vacsorára sem volt soha tökfőzelék. Beletelt egy évbe, míg a szoknya elkezdett kopottassá válni, meg is kellett varrni már kétszer, de kidobni nem lehetett, végül Genovéva kinőtte, ez mentette meg a titokban elégetéstől. Így aztán egyenes út vezetett a boltba, eggyel nagyobb piros pörgős szoknyáért, ahol az eladó sajnálkozó arccal, de cinikus pillantással közölte, hogy nincs nagyobb méret, bizonyos kor után boldoguljon mindenki a maga erejéből.