Genovéva és a hírnév

Ácsorgott a betonplacc szélénél, iszonyúan próbált úgy tenni, mintha nagyon el lenne foglalva valamivel, leginkább a szoknyája gyűrögetésével, meg kavicsrugdosással, más ötlete nem lévén egyelőre. Nézte a többieket, ahogy játszanak és gyűlölte őket, hogy nem vesznek róla tudomást. Az óvónő is csak néha vetett rá egy pillantást, de abban is szánakozást látott, ettől még inkább rugdosta a kavicsokat, annak ellenére, hogy tudta, ha megint lekopik az új cipője orra, nagy baj lesz otthon. Mondjuk a cipő orra csak egy dolog, de ha megtudják, hogy kirúgták a színjátszó csoportból, mert megint nem tudott egy mondatot végigmondani dadogás és fülig vörösödés nélkül, jobb ha bele sem gondol. Anyunak nem jött össze Hollywood, ezért kell most neki szenvednie, főleg, hogy jelen esetben a szülő kívánsága nem nagyon közeledett Genovéva beszédkészsége felé. Ha így folytatja, csak pantomimes lehet belőle, az is csak a szereposztó dívány segítségével, ahogy anyu szokta mondogatni, mikor azt hiszi, hogy ő nem hallja, pedig hallja ő, csak nem érti, miért nem lehet inkább gyors és gépírónő. Akkor elmondhatná, igaz, nem hallatszana, csak látszana, de legalább lehetne törölni is belőle, ha mégsem úgy akarta.