Genovéva sétálgatott az országút mentén, a lehető legszélére húzódva, mert mindig mondtuk neki, hogy az országúton sétálni veszélyes, de sok választása momentán nem volt. Úgy jutott a sétálgatásig, hogy annyira hisztizett már a hátsó ülésen, meguntuk, mondtuk neki szálljon ki, van az a pont, amikor az embernek elege lesz a saját gyerekéből is végképp. Megkönnyebülten haladtunk tovább a vidéki rokonság felé, akik már alig vártak minket, legfőképp Genovévát, mert annyira aranyos, persze nem az ő hátsó ülésükön üvölt torka szakadtából, mint akinek muszáj. Az ebéd vége felé aztán befutott persze, az arca piszkos, a harisnyája kiszakadt, nem is kapott süteményt. Aki nem tud vigyázni a holmijára, az nem érdemli meg a csokitortát, hiába van születésnapja.
jan
10
0
Szólj hozzá! A bejegyzés trackback címe:
https://gerda.blog.hu/api/trackback/id/tr112582262
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.