Megölöm ezt a gyereket, mikor megbeszéltük, hogy hatra legkésőbb itthon van, most meg már hat óra öt perc, és sehol sincs, hiába tapadok az ablakra. Tudhatná már, hogy nálunk ilyen nincs, a mi családunkban nem lehet késni! A boltba sem lehet egyedül elengedni, ki tudja, lehet, hogy kapott egy cukorkát, és már vidáman sétálgat kézen fogva valami lódenkabátossal, pedig hányszor elmondtuk azt is, hogy ne fogadj el idegentől semmit, akármilyen szépen mosolyog. De hát mit csináljak, mindig is édes szájú volt, ez lesz a veszte figyeld meg! Nem ez lett, hanem a biciklis, aki elcsapta a zebrán. Genovéva kisebb zúzódásokkal megúszta, holnap haza is hozhatjuk a kórházból. Persze nem hozzuk, majd késünk egy-két napot, hadd tudja meg, milyen az. Még egyszer elő ne forduljon ilyesmi -mondjuk majd, ha egyszer érte megyünk.
jan
21
0
Szólj hozzá! A bejegyzés trackback címe:
https://gerda.blog.hu/api/trackback/id/tr172592863
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.