Gerda és a főzés

Gerda nem nagyon tudott főzni, de ezt igyekezett titkolni. Ráadásul ez egy dolog, hogy nem tudott, de még iszonyúan utálta is az egészet. Hozzáérni a nyers húshoz, undorította. A fűszerek neki nem illatoztak hanem szaglottak, ha csak közelített a konyhához, tiszta kiütés lett az egész teste. Akkor kezdődtek a gondok vélhetőleg, amikor kiskorában beléverték - és ezt itt most nem képletesen értjük - , hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út. Úgyhogy mivel szerette a férjét, és meg is akarta tartani, ezért főzött hősiesen, izzadva, rendületlenül minden áldott este vacsorát, hétvégén ebédet, néha még reggelire is rántottát, hogy nehogy pont az akkor kihagyott meleg étkezés miatt lépjen le az ura. Hosszú évek teltek el így, mikor egyik reggel úgy ébredt, hogy tulajdonképpen ő ezt megszerette ezt a főzés dolgot, lehet meg kéne tanulni új recepteket, megismerni új ízeket, hogy ne csak főtt étel legyen a háznál, hanem változatos és izgalmas is legyen, hiszen úgy jó a házasság. A tanfolyam egy hónapig tartott csak, ez idő alatt még délelőtt előkészítette a vacsorát, hogy a férjének mikor fáradtan hazaér a munkából, csak be kelljen kapcsolni a sütőt. Az utolsó héten aztán elmaradt az egyik óra, így hamarabb ért haza, gondolta is, hogy fog örülni a férje, hogy ehetik együtt a gondosan előkészített mandulás pisztrángot, holnapra majd egy új recepttel lepi meg, amit most tanult nemrég. Végül aztán a férje lepte meg őt azzal, hogy amit az ágyukban csinált a szomszéd lánnyal, azzal rávilágított Gerdának, hogy a gyermekkori tanítás nem teljesen volt igaz. Hiszen abból amit ott Gerda látott, hogy mi lesz nem lehet tudni, de meleg vacsora az biztosan nem!