Genovéva és a szaft

Mikor észrevette, hogy már megint leette a fehér blúzát pörkölt szafttal, levörösödött, bokáig leizzadt, majd dacosan összeszorított szájjal megtagadta az ebéd többi részének elfogyasztását. Pedig piskóta volt a desszert, és azt szereti Genovéva nagyon, de ha emellé beszerez még egy málnalekvár foltot is, akkor valószínűleg egyszerűen csak kiteszik otthonról, tarisznyával, benne egy szelet száraz kenyérrel, mehetsz isten hírével, te kultúrálatlan disznó. Legalábbis ilyesmit hallott már az egyik mesében, hogy mindig a legkisebb gyerek indult vándorútra, hogy bebizonyítsa, hogy a legkisebbsége ellenére, nem a leghaszontalanabb is egyben. Annak ellenére, hogy a késsel-villával evés még kisebb gondot jelentett számára, annyi esze azért már volt, hogy ha világgá menne, különösebben nem sírnának utána, ő viszont sírna, ha elfogy a száraz kenyér, így egyelőre erről a tervéről átmenetileg letett. Megpróbál majd inkább észrevétlen besurranni, és a szennyes kosár aljába gyűrni az áruló blúzt még vacsora előtt, persze nem jött össze, tudhatná már, hogy mindent észreveszünk úgyis. Ugyan Genovéva, ne izgulj már annyira, itt ez a kis helyes partedli, így, ezt idekötjük a nyakadba, csak egy hétig lesz kellemetlen, aztán majd megszokod, hogy mindenki rajtad röhög.