Gerda és a házassági évforduló

Megterítette az asztalt, gyertyát gyújtott, áttörölte a borospoharakat konyharuhával, szalvétát is tett, pedig azt amúgy sosem használnak, de ma mégiscsak ünnep van. Ellenőrizte a sütőt, aztán felszaladt az emeletre átöltözni, hogy mire hazaér a férje, igazán csinos legyen, majd köt egy kötényt, nehogy összekenje magát addig is. Kicsit mosolygott a nem túl elegáns vacsorán, de már az első randin kiderült, hogy mindketten imádják a rakott krumplit, azóta minden évben azt csinál a házassági évfordulóra. Csak néha remegett meg picit a szemhéja, miközben töltött magának egy pohár bort, biztosan megint dugóba került. Egy idő múlva bekapcsolta a tévét, hogy legalább valami elvonja a figyelmét, a második pohár bor még nem volt ehhez elegendő. Kilenc éve házasok, és valahogy mindig kimagyarázta, hogy pont ezen a napon nem ért haza soha időben. A rakott krumplit rendszerint éjfél tájt dobta ki az ablakon, úgy ahogy van, tepsivel együtt. Eddig még nem ölt meg senkit vele, pedig addigra már erősen reménykedett ebben legalább. Most is közelgett az éjfél, és ezzel a kihajítás ideje is, de Gerda most úgy döntött, miközben kivette a rakott krumplit a sütőből, hogy a gázt inkább nem zárja el.